Elsőkönyvesek

 Szvoren Edina Pertu című kötete nem könnyű olvasmány. Kellemetlen, kényelmetlen, időnként viszolyogtató, és mégis magától értetődő, hogy az olvasó, ha csupán lépésről-lépésre haladva is, de bizonyosan a végére fog érni.  Éppen ugyanazzal a magától értetődőséggel, amellyel az egyes elbeszélések szereplői veszik tudomásul a velük történteket.  Szvoren Edina :Pertu Palatinus, 2010 A tárgyilagos, szenvtelen hang a szövegeket  egyfajta leltárrá változtatja, melyben a narrátor (gyakran az egyik szereplő maga) akkurátusan végigveszi, egymás mellé rakja a jelen egyes mozzanatait, miközben, néha meghökkentő egymásutániságban csatol hozzá emlékképeket. A beteg anyját ápoló lány a reggeli történéseket ( Ha végeztél ), egy fiatal nő nagyanyja temetésén az összegyűlt rokonság viselkedésének jellegzetességeit ( Temetés ), egy kistestvér azt, ahogy szülei a fivér ellen kitervelt gyilkosságot végrehajtják (A hét vége ), stb. Ez a jellegzetes egyes szám első személyű narrációna ebben a magától értető

Komor tónusok, nyomasztó légkör, (poszt)apokaliptikus állapotok.  Váradi Nagy Pál első, Urbia című kötetében elsősorban atmoszférateremtető képességéről tesz tanúbizonyságot. Ez kovácsolja szoros egységgé a kötet húsz hosszabb-rövidebb darabját, és ez az, ami valószínűleg az olvasóra is a legnagyobb hatással bír.  Váradi Nagy Pál: Urbia. JAK-PRAE.HU-Korunk. 2012 Az atmoszférateremtés elsődlegessége azonban időnként háttérbe szorítja a cselekményszövést, hasonlóan például Bencsik Orsolya Akció van! című szijtén nemrég megjelent kötetéhez.  Váradi Nagy Pál könyve esetében is erős motívumhálóval átszőtt összeállításról beszélhetünk, melyben az alapvetően prózai forma ellenére is nem egyszer előfordulnak lírai jellegű, néha talán túlságosan is önmagukba záródó, nehezen megfejthető, szinte csak az egyedi hangulatra rájátszó darabok (például a betonút vége). Más szempontból ugyanakkor nagyon is eltér Becsik kötetétől az Urbia, hiszen sokféle hang szólal meg benne, nők és férfiak, felnőttek é