Elsőkönyvesek

Különös, ám mégis igencsak ismerős figurák népesítik be Darvasi Ferenc Elválik című kötetének világát. Ismerjük őket a hétköznapokból, nagyon is magunk elé tudjuk képzelni a kocsmában élete nagy szerelmi történetét bárkinek elmesélő kortalan alkoholistát ( Picurka ), az apát, aki képtelen elfogadni, hogy lányának egy fekete férfi a szerelme ( Meglepetés ), a vidékről a fővárosba szerencsét próbálni érkező egyszerű lányt, aki aztan csak egy alagsori füstös kocsma felszolgálói posztjáig jut ( Retúr ), vagy épp a párja elektronikus levelezését olvasgató informatikust (A szavak embere) .  Könnyen el tudjuk őket képzelni magunknak, hiszen Darvasi nagyon is életteli és hiteles módon képes ábrázolni őket. Nem esik a felkínálkozó csapdába, nem karikatúrákat, elnagyolt, torz portrékat rajzol, karakterei nagyon is elevenek, valószerűek.  Darvasi Ferenc: Elválik  (Palatinus, 2012) Noha a kötetben többféle elbeszélői megoldással is találkozhatunk, a legsikerültebb írásoknak megiscsak a szóbeli ko

Legelőször az tűnik fel Barlog Károly Maxim című kötetének olvasása során, hogy mennyire egységesek, megkomponáltak, milyen erős belső koherenciával rendelkeznek manapság már az első könyves alkotók novelláskötetei is. Barlog Károly: Maxim (Fórum Könyvkiadó,2013) Feltűnik, mivel a Maxim nem ebbe a csoportba tartozik, sokszínűsége, eklektikussága nem a már „kész” szerzőt kívánja prezentálni, hanem sokkal inkább egy útkeresés állomásait demonstrálja. Barlog egy jól érzékelhetően korábbi alkotói stádiumról közöl látleletet, mint a napjainkban kötettel a nyilvánosság elé lépő fiatal szerzők többsége.   Ezért is válik a kötet egyik kulcspontjává az irodalmi hagyományhoz, pontosabban az irodalomhoz, mint hagyományhoz kötődés szándéka, a mód, ahogyan Barlog esszészerű írásaiban többször is utal olvasmányélményeire.  Hasonlít, összevet, felidéz, mint például az Egy mondat Újvidékről című szövegben, ahogy az utolsó bekezdésben az addig leírtakat Konrád György Fenn a hegyen napfogyatkozáskor